KINGA FABÓ

KINGA FABÓ

FALSE THREAD

Seasons jam up.

Drill through the spring.

Winter, summer start attacking.

The flood makes a run.

Surging again and again

stalls and then throngs ahead.

Under the sea, the land is shaking.

(The unhoped front comes with such commotion.

While the other is dragging a heatwave.)

The shipwrecks of the lips: pilling of syllables.

Slurs and stutters.

Breaks and floods the words with anger.

It hits. Or gets hit by a syllable

culminating above on it.

Gives no time to get resentful.

There is its double if it bales out.

None holds a grudge against none.

It hits. Or let others beat it.

The client is the same man.

Hiding in my shadow.

Matters not what I say or do.

There is no love: Spring’s been postponed.

It might be hiding in my shadow.

Snip. I’ll cut you up, you false thread.

(An iceberg broke of fin Greenland.

The woods are on fire around Moscow.

The air is poisoneous above Moscow.)

(Translated by Gabor G. Gyukics)

Zugszál

Évszakok torlódnak össze.

Megfúrják a tavaszt.

Ráront a tél, ráront a nyár.

Szökik az ár.

Neki-neki lódul,

elakad majd tódul.

Reng a föld a tenger alatt.

(Nem-várt front jön ilyen dérrel-dúrral.

Miközben a másik forróságot vonszol.)

Száj hajótöröttjei: torlódó szótagok.

Hadarás, majd dadog.

Indulattal töri-árasztja a szókat.

Üt. Vagy azonnal kiüti

a rajta tetőző szótag.

Sértődésre nem hagy időt.

Ott a mása, ha ő kidől.

Senkiben sincsenek tüskék.

Üt. Vagy hagyja, hogy őt üssék.

A megbízó ugyanaz.

Bujkál az árnyékomban.

Mindegy, mit mondok vagy teszek.

Nincs szerelem: elmarad a tavasz.

Talán épp az árnyékomban bujkál.

Nyissz! Elváglak, te hazug szál.

(Grönlandon levált egy jéghegy.

Moszkva körül erdők égnek.

Moszkva fölött mérgez a levegő.)

THE SUSKIND PERFUME

Now the maestro is rather uninspired

Baptiste procure one like in the olden times

follow her scent   the woman

turns her head   it’s foggy   steal her

smear and wrap her in a sack

let her soak in grease for a time

to preserve her volatility

with her every drop

the grease sucks her in

she cajoles you to follow

the scent on the bodies

of every other women

do you recoil – on all?!

What happens if your yearning

drives you mad

follow her scent

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

(and you, fair scent will evaporate)

(Translated by Gabor G. Gyukics)

A Süskind-parfüm

A mester épp ihlettelen

Baptiste keríts mint egykoron

kövesd az illatát a nő

hátranéz köd van ellopod

bekenve zsákba göngyölöd

álljon sokáig a zsírban

illékonyságát így kötöd

meg minden csöppjével itt van

a zsír magába szívja őt

mind többek testén ösztökél

követni illatát a nő

megtorpansz – mind az összesén?!

Mi van ha most a vágyad űz

az őrületbe kerget

kövesd az illatát a nő

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

(s elillansz finom permet)

POISON

I don't know what it is but very ill-

intended. Surely a woman must belong to it.

And something like a laughter.

I am rotating the city on me,

rotating my beauty. That's that!

Many keys, small keyholes whirling.

Gazes cannot be all in vain. And the answer?

Merely a jeer.

The vase hugs and kills me, can't breathe.

Now my features – even with the best intentions –

cannot be called beautiful.

And her? The girl? Her trendy perfume

is Poison. For me a real poison indeed.

And the vase?

It hugs and kills me.

But what am I to do without?

(Translated by Kinga Fabó)

Poison

Én nem tudom, mi ez, de nagyon rossz-

indulatú. Biztosan nő tartozik hozzá. Meg

valami nevetésféle.

Járatom magamon a várost egyfolytában:

körbeforgatom szépségem.

Az ám! Sok kicsi kulcs. Tekintet nem

veszhet kárba. És a válasz?

Egy gúnykacaj.

Szorít a váza.

Arcvonásaim most még a legjobb

indulattal sem mondhatók szépnek.

És ő? A lány? Divatos illata

Poison. Nekem erős méreg.

És a váza?

Megöl a szorítása.

De mi lesz nélküle?

ANDROGEN

The bees are tough, hard to break virgins.

Virgins, but different from us humans.

They have no ego. Hermaphrodites. Like the moon.

Butterflies. Phallic souls.

Soul phalluses in female bodies.

The daughter, daughters of the moon

allured me but only until

I figured them out.

As lovers.

I got tired of my ego.

And theirs too.

I’m bored of their services.

It wedges an obstacle between us. Neither

in nor out. In vain

I keep trying. I can break through

mine somehow.

But his? How?

Selfish, inspiring; but for what?

Is he like this by nature,

subservient, dependent?

On me? That’s dispiriting.

He doesn’t even suspect, that I depend on him.

I am the stronger, the unprotected.

Tough as a woman, austere.

Delicate as a man, fragile, gentle.

What would I like? I want him to

wrestle me gently to the floor,

penetrate me violently, savagely.

So I can become empty and neutral.

Impersonal, primarily a woman.

(Translated by Gabor G. Gyukics)

Androginosz

A méhek mind kemény, feltöretlen szüzek.

Szüzek, de nem úgy, mint mi, halandók.

Egójuk nincs. Kétneműek. Ahogy a hold.

A pillangók. Fallosz-lelkek.

Női testet öltött lélek-falloszok.

Hold leánya, lányai

vonzottak, de csak amíg

meg nem ismertem őket.

Mint szeretőket.

Meguntam az egómat.

Meg az övéket.

Unom a szolgálatukat.

Éket ver közénk. Se

be, se ki nem enged. Hiába

próbálkozom. A magamét

még csak áttöröm valahogy.

De az övét? Azt hogy?

Önző, ösztönző; de mire?

Eredendően ilyen?

Önállótlan, függő.

Hogy pont tőlem: elcsüggesztő.

Nem is sejti, hogy én függök tőle.

Én vagyok erősebb: a kiszolgáltatott.

Nőben kemény, erőszakos.

Férfiban finom, törékeny, gyöngéd.

Mit szeretnék? Hogy egyszerre

teperjen le, simogasson,

hatoljon belém erőszakosan, vadul.

Hadd legyek újra üres, semleges.

Személytelen, elementáris nő.

DRACULA ORCHID

We didn’t choose each other.

We were locked together.

Watching his ugly face.

He looks back: I see myself.

Who is in which end of the cable

who is that places me at his will?

This isn’t a game between the two of us,

this tug of war.

Someone’s pulling my strings from above:

once he pulls me, next he leaves me.

Smells the blood. Nosing around me.

The heat of the body. Steaming.

Can’t take it anymore. This distillate is too raw to me.

The beast wins out of beauty.

The scale goes off balance.

Two derelict puppets. Deteriorated.

Event in the greenhouse: behold.

The heart’s been stubbed.

(Translated by Gabor G. Gyukics)

A Drakula-orchidea

Mi nem választottuk egymást.

Bennünket összezártak.

Bámulom a rusnya képét.

Visszanéz: látom magam.

Ki van a drót melyik végén,

s ki az, aki oda-vissza rak?

Ez nem csupán kettőnk között játszma,

ez a meghúz-elereszt.

Valaki föntről is rángat:

hol meghúz, hol elereszt.

Vért szimatol. Szaglászik utánam.

Tüzel a test. Gőzölög.

Nem bírom már. Nyers nekem a párlat.

Szépségből győz a szörnyeteg.

Megbillen a súly.

Két gazdátlan báb. Elfajul.

Esemény az üvegházban: ím.

S átdöfve a szív.

BLOW WIND BLOW

You sit me down. Make my bed. For me. For you.

For her. The way she swings around. Sways. Bows.

Let’s say: I’ll tell you. Let’s say: You’ll listen.

My dearest!

You congregant!

How should I use you?

I’m sitting right here and murmur.

I am sweet, you are sweet.

It was beautiful. Congregated. Used.

I should have done something to him.

There were many other

things. Things? Many?

It was winter, Hard. Un-

breakable.

There was a woman. A man. Insignifican’

(Translated by Gabor G. Gyukics)

Szél fúj. Fújdogál

Leültetsz. Megágyazol. Nekem. Neked.

Neki. Ahogy átlendül. Hajlik. Hajlong.

Mondjuk: elmondom. Mondjuk: meghallgatod.

Gyönyörűm!

Te tömörítő!

Hogyan használjalak?

Itt ülök és duruzsolok.

Édes vagyok, édes vagy.

Gyönyörű volt. Tömör. Használt.

Valamit csinálnom kellett volna vele.

És még volt sok

minden. Minden?

Tél volt. Kemény. Fel-

töretlen.

Nő volt. Férfi. Kis-semmilyen.

KINGA FABÓ

KINGA FABÓ is a Hungarian poet, linguist, essayist. Her latest book, a bilingual Indonesian-English poetry collection Racun/Poison was published in 2015 in Jakarta, Indonesia. Fabó’s poetry has been published in various international literary journals and poetry magazines including Osiris, Taos Journal of International Poetry (Mexico), Basho International Haiku Forum (India), Sastra Digital (Indonesia), MeArteka (Albania), ATUNIS (Albania), Eastern World (Uzbekistan),  Knot Magazine, Ink Sweat & Tears, The Screech Owl, The Original Van Gogh’s Ear, Numéro Cinq, Deep Water Literary Journal, Fixpoetry, lyrikline.org, and elsewhere as well as in anthologies like Beletra Almanako, The Significant Anthology, Resonance, Women in War, The Colours of Refuge, Poetry in Action, Poetry Against Racism, World Poetry Yearbook 2015, et al. Some of her poems have been repeatedly anthologized (Isadora Duncan Dancing) while others have been picked up at random from here and there and happened to be translated into just Persian, Albanian, Tamil or Galego. One of her poems The Ears has among others six different Indonesian translations by six different authors. Two of her poems have been translated into English by George Szirtes and are forthcoming in Modern Poetry in Translation Spring Issue with an introduction by Szirtes himself. Her story Two Sound Fetishists has just been translated into English by Paul Olchvary. She has also written an essay on Sylvia Plath. In everything she’s done, Fabó has always been between the verges, on the verge, and in the extreme. She lives in Budapest, Hungary.