KINGA FABÓ

KINGA FABÓ

THE TRANSFIGURATION OF THE WORD

Open, the sea appeared asleep.
Carrying its waves.
A pulse under the muted winter scene.
Throwing a smile on the beach.

A nun-spot on the hot little body.
A color on the broken glass.
A gesture that was once closed.
Lovely as the sea stood up.
Throwing a smile on the beach.

I wanted to remain an object.
But, no, immortality is not mine.
I am too strong to defend myself.
Waiting for punishment.

This and the same happened together.
Silently, I sat in the glass.
Only the spot wandered on the naked scene.
Sounds did not continue.

Only an omitted gesture.
Happiness like an unmoving dancer.
Beatings on naked, bony back.

And the sea will no longer be immortal.

(TRANSLATED BY ZSUZSANNA OZSVÁTH AND MARTHA SATZ)

*

Fabó Kinga

A szó színeváltozása

Nyitottnak látszott, mint aki alszik.
Hordta hullámait.
A lüktetést a lehalkított téli táj alatt.
És a tenger mosolyt vetett ki a partra.

Apáca-folt a forró kicsi testen.
Szín az összetört pohárban.
Egy korábban zárt mozdulat.
Szép volt, ahogy felállt.
Hogy a tenger mosolyt vetett ki a partra.

Szerettem volna tárgy maradni.
Nem, nem leszek többé halhatatlan.
Ahhoz erős vagyok, hogy megvédjem magam.
Kérem a büntetésem.

Egyszerre történt az és ugyanaz.
Szótlanul ültem az üvegpohárban.
Csak a folt vándorolt a meztelen tájon.
A hangoknak nem volt folytatása.

Egy kinnfelejtett mozdulat csak.
A boldogság mint mozdulatlan táncos.
Korbácsütések a csupa-csont háton.

A tenger sem lesz többé halhatatlan.

Kinga Fabó

ISADORA DUNCAN DANCING

Like sculpture at first. Then, as if the sun rose in her, long

gesture.

A small smile; then very much so.

The beauty

of the rite shone; whirling.

She whirled and whirled,

flaming.

Only the body spoke. The body carried her

language.

Her dance a spell

swirling the air, a spiral she was

and

her shawl, the half circle around her,

the curve of the sea-shore and

girl,

the dancer and the dance apart…

(TRASCREATED BY CATHY STRISIK AND VERONICA GOLOS BASED ON KATALIN N. ULLRICH’S TRANSLATION.)

**

Fabó Kinga

Isadora Duncan tánca

Mint a szobrok, a szobrok. Napfényes, hosszú mozdulatok.

Alig volt mosolya. De ha volt, az nagyon.

A rítus szépsége tört át a ritmuson.

Csak forgott és forgott és forgott.

Könnyedén siklott. Lobogott.

Szavának súlya volt. De szólni nem tudott.

Forgott a kígyóbűvölő és forgott a sál,

forgott a félkör, a tengerpart és forgott a lány,

külön a táncosnő és külön a tánc ...

THE EARS

As if my ears were the sacraments, a crowd
appears, appears before them. Lucky
I have nice big ears.
Deep and hollow.
The hip and breast sizes are coming.

Here comes the lonely one. She wants my husband.
Here comes the housewife. She's married, frigid.
When she doesn't come, she learns languages,
travels.
The lesbian? Doesn't come at all. Though

I would seduce her. If nothing comes of it, my
Ears would perk themselves. (Big as they are.)
Feminine women I don't invite on principle.
Nor any men. I go
to them.

But all they want is my ears.
And the mouths? Nonstop talkers.
And my ears? My ears are mute.
I change only my earrings from time to time.
My ears are mine.

(TRANSLATED BY MICHAEL CASTRO AND GÁBOR G. GYUKICS)

***

Fabó Kinga

A fül

Mintha egy szentélyhez járulnának, úgy
jönnek, jönnek a füleimhez. Még jó,
hogy szép nagy füleim vannak.
Mélyek, öblösek.
Jönnek a csípő- és kebelméretek.

Jön a magányos. Neki a férjem kell.
Jön a családanya. Ő férjezett, frigid.
Ha éppen nem jön, nyelveket
tanul, meg utazik.
A leszbikus? Ő el se jön. Pedig őt

elcsábítanám. Jobb híján a fülem
hegyezné önmagát. (Jó nagy.)
Nőies nőt elvből nem hívok meg.
Férfiakat sem. Hozzájuk
én megyek.

De nekik is csak a füleim kellenek.
És a szájak? Be nem állnak.
És a fülem? A fülem, az néma.
Csak a fülbevalómat cserélem néha.
A fülemet, azt nem hagyom.

POISON

I don't know what it is but very ill-
intended. Surely a woman must belong to it.
And something like a laughter.

I am rotating the city on me,
rotating my beauty. That's that!
Many keys, small keyholes whirling.

Gazes cannot be all in vain. And the answer?
Merely a jeer.
The vase hugs and kills me, can't breathe.

Now my features – even with the best intentions –
cannot be called beautiful.
And her? The girl? Her trendy perfume

is Poison. For me a real poison indeed.
And the vase?
It hugs and kills me.

But what am I to do without?

(TRANSLATED BY KINGA FABÓ)

****

Fabó Kinga

Poison

Én nem tudom, mi ez, de nagyon rossz-
indulatú. Biztosan nő tartozik hozzá. Meg
valami nevetésféle.

Járatom magamon a várost egyfolytában:
körbeforgatom szépségem.
Az ám! Sok kicsi kulcs. Tekintet nem

veszhet kárba. És a válasz?
Egy gúnykacaj.
Szorít a váza.

Arcvonásaim most még a legjobb
indulattal sem mondhatók szépnek.
És ő? A lány? Divatos illata

Poison. Nekem erős méreg.
És a váza?
Megöl a szorítása.

De mi lesz nélküle?

LOVERS

You are free, said the stranger.

Before I arrived there.

Costume. I had a costume on though.

I was curious: what his reaction might be?

He closed his other eyes.

I’ll send an ego instead of you.

Getting softer, I feel it, he feels it too. Hardly moves. He chokes himself inside me.

Now I must live with another dead man.

It’s not even hopeless.

Not vicious.

Serves the absence.

Delivers the unnecessary.

(TRANSLATED BY GABOR G. GYUKICS)

*****

Fabó Kinga

Szeretők

Szabad vagy, mondta idegen.
Még mielőtt odaértem.
Jelmez. Jelmez volt pedig rajtam.
Kíváncsi voltam: erre mit tesz?

Behunyta a másik szemét.
Egy ént küldött maga helyett.
Puhul, már érzem, ő is. Alig mocorog. Belém fojtja magát.
Egy újabb halottal kell élnem.

Még csak nem is reménytelen.
Nem rosszindulatú.
Szolgálja a hiányt.
Szállítja a fölösleget.

FABÓ KINGA

KINGA FABÓ is a Hungarian poet (linguist, essayist), author of eight books. Her latest one, a bilingual Indonesian-English poetry collection RACUN/POISON was published in 2015 in Jakarta, Indonesia and was positively reviewed.

Fabó’s poetry has been published in various international lit mags including Osiris, Taos Journal of International Poetry (Mexico), Basho International Haiku Forum (India), Sastra Digital (Indonesia), MeArteka (Albania), ATUNIS (Albania), Eastern World (Uzbekistan), Fixpoetry, Knot Magazine, Ink Sweat & Tears, The Screech Owl, The Original Van Gogh’s Ear, Numéro Cinq and elsewhere as well as in anthologies like Beletra Almanako, The Significant Anthology, Resonance, Women in War, The Colours of Refuge, Poetry in Action, Poetry Against Racism, World Poetry Yearbook 2015 etc. 

Some of her poems are often anthologized (Isadora Duncan Dancing). Others have been picked up at random from here and there and happened to be translated into just Persian, Albanian, Tamil or Galego. One of her poems The Ears has among others six different Indonesian translations by six different authors. Her only haiku has been translated into Tamil. Fabó made a video-poem based on this very haiku. Two of her poems, The Promiscuous Mirror and The Complaint of a Worn-out Girdle have been translated into English by George Szirtes and are forthcoming in Modern Poetry in Translation. As for her ex-linguistic activities, she was dealing mostly with general linguistics as a research fellow at The Hungarian Academy of Sciences, Research Institute for Linguistics, Department of General Linguistics. She has also written an essay on Sylvia Plath. The title of her sound play is Remain Yet a Stranger. (Both in Hungarian.) In everything she’s done, Fabó has always been between the verges, on the verge, and in the extreme.   A (great) part of her writings has not been collected.

In 2015 Fabó won the Prize of Free Poets Collective International Poetry Contest Middletown (Connecticut, USA).